Bori Blogja I.

Bori mesél nektek a mindennapjairól, amelyek nem mindennapiak!

Kismamáknak, anyukáknak az őket érintő témákban. Az első fejezetben elmeséli, milyen nehézségekkel kellett megküzdenie az első várandóssága idején.

Rendszeresen jelentkezik majd bejegyzéseivel a Mom Basic blogon!

Olvassátok szeretettel!

Bori Blogja

1. Fejezet

Sosem felejtem el, mikor az első kislányommal terhes lettem, azonnal megéreztem. Egész éjjel intenzív, megingathatatlan szerelmes érzések kavarogtak bennem. Már alig vártam, hogy elérkezzen az idő, amikor már a teszt is kimutatja, és mehessek az orvoshoz, hogy hallhassam a kis szívének dobogását. Az első 12 hétig minden rendben volt, azon szerencsések közé tartoztam, akiknek meg se kottyant ez az állapot. Se hányás, se semmi. Aztán jött a fekete leves, mikor elmentem a fizetős genetikai vizsgálatra és közölték velem, hogy az ultrahangon mindent rendben találtak, de a vérvétel eredménye miatt javasolnának egy drágább vizsgálatot, mert alacsony értékekkel ugyan, de beleestem abba a tartományba, miszerint a babám lehet down-szindrómás. Nem igazán foglalkoztam vele. Dolgoztak bennem az anyai ösztönök, tudtam, éreztem, hogy ez a kislány teljesen egészséges, de azt is mondtam a férjemnek, akármi is lesz, ő a mi gyerekünk, és úgy fogjuk szeretni, ahogy van. Ezzel le is zártam ezt az ügyet mindaddig, míg a nőgyógyászhoz el nem mentem. Kezébe vette a papírokat, majd falfehér arccal megkérdezte, hogy miért nem telefonáltam, minél előbb irány a genetikai tanácsadás. Szót fogadtam, kértem időpontot...bár ne tettem volna. A vizsgálóban egy idősebb nő ült, fapofával tette fel a kérdéseit a családban előforduló betegségekről, majd közölte velem, hogy milyen felelőtlen vagyok, már nagyon későn mentem, ha beteg a gyerekem már meg kell szülnöm, nem tudják másképp elvenni. Teljesen ledöbbentem. Meg se fordult a fejemben, hogy nekem amiatt kelljen aggódnom, milyen módon legyen vége a terhességemnek. Közölte velem a "kedves" hölgy, hogy vagy nyúljak mélyen a zsebembe, és csináltassak még egy tesztet, vagy mehetek amniocentézisre. Folytak a könnyeim, úgy hagytam el a rendelőt. Beletaposott a földbe azzal, amit mondott és ahogyan mondta. Az amniocentézist nagyon nem szerettem volna, így kerítettem egy magánrendelőt, ahol gyorsan megcsinálják a vérvételt, és minél előbb van eredmény is. 4 nap volt. E-mailben érkezett. Végre megnyugodhattam. A kislányom a szívem alatt teljesen egészséges. Ezt követően minden rendben volt, nyugodt volt a várakozás, aztán a kiírt időpont után 2 nappal megszületett makk egészségesen a gyönyörű kislányom. A szülésem...na igen...az is megér egy misét. Egy következő történetben azt is elmesélem. De a lényeg, kismamák:

Ne hagyjátok magatokat! Hallgassatok a megérzéseitekre, és menjetek a végsőkig! Ne engedjétek, hogy mások kihasználják ezt az amúgy is érzelmileg labilis állapotot.

Bori